Honlapunk
története – apropóján, verzió 2
A nomád,
vándorló életmódunk korszaka
Honlapunk 2008.
szeptember 14-én, vasárnap jelent meg az interneten először, mégpedig a gimis tanulmányaink
megkezdése 40. évfordulója alkalmából tartott osztálytalálkozónk szervezésének
támogatása céljából. Tehát már több mint 16 éves.
A honlapunk
motorját Tánya írta – egy teljesen üres állományba html-nyelven
begépelve a programját. Azóta is ez a motor hajtja meg a honlapunkat, amit
legelőször az extra.hu domain
alatti szerverre töltöttünk fel. Amikor az beszüntette a szolgáltatását, akkor
átköltöztünk a freeweb.hu, alternatív nevén az fw.hu alá. Ezt a szervert is leállították. Újabb költözés
az ultraweb.hu szerverére, mely az uw.hu domain-néven is elérhető
volt. Ekkor már 2014-et írtunk, azonban hamarosan ezen a szerveren is megszűnt
a szolgáltatás.
Magyarországon
ezzel már kimerítettük az összes lehetőséget, ezért mentünk tovább az USA-ba. Először
beregisztráltuk az tfg1968d.ininet.hu, s beköltöztettük ide a honlapunkat. Pár
hónap után leállították a szolgáltatásukat.
2021. július 7-én
beregisztráltuk a tfg1968d.byethost14.com címet, s feltöltöttük a honlapunkat
az ehhez tartozó amerikai szerverre. Itt már kialakították azt a furfangos
szabályt, mely szerint havonta minimum 10 látogatót kellett fogadnia minden,
ezen a szerveren működő honlapnak. Mihelyt valamelyik hónapban a látogatók
száma ezt nem éri el, akkor automatikusan törlik a honlapot. Egy darabig még
sikerült ezt a forgalmat produkálni, azonban előbb utóbb győzött a robot, s
megsemmisítette a honlapunkat.
Ezután egy kis
szünet következett. Globálisan ugyan földkerekségen bárhova fel lehetett volna
tenni a honlapunkat, azonban már nem igazán volt hova. A szolgáltatók ugyanis
világszerte rájöttek arra, hogy hiába indítanak el ingyenes platformot, azokból
az ügyfelekből nem igazán nő ki náluk egy fizetős ügyfél.
Még volt egy
kalandunk az orosz nyelvű testvér-honlapunkkal, s azt feltettük gramsk.ru domain-név alá. Mint a
vaj, olyan könnyen sikerült a költöztetés. Ezen felbuzdulva aztán a többi általunk
kezelt honlapot, így a gimis honlapunkat is átköltöztettük ide.
|
Your Personal FTP Information |
|
FTP Server/Host: tfg1968d.eu5.org To upload your files, you may use
free ftp programs like Filezilla, Cyberduck or WinSCP. Or
you may try our Web based FTP client, located at http://tfg1968d.eu5.org/ftp/. Once logged in, you will be able to
create a new dir, new file, to upload a zip archive
and have it unzipped automatically, to edit your files, to select files and
download them as .zip, to copy, move, delete, rename, chmod
(change permissions), search anything under your account, ability to see and
edit dot files like .htaccess. With a normal ftp program you will not be able to do this. For a
complete list of features see http://tfg1968d.eu5.org/ftp/help.html. |
Az Oroszországba feltett gimis honlapunk webmesteri információinak egy kis részlete.
Nem oroszul, hanem angolul adták meg az instrukciókat
Ezen a szerveren látható
volt a többi fent lévő honlap (hivatalosan magyarul: wehely)
is. Összesen kb. mindössze 40-50 darab. Vettem a fáradságot, s egyenként mindet
végig néztem: csak a mieink voltak komolyak! Az emberek egyáltalán nem
becsülték meg ezt az ingyenes lehetőséget, s lényegében csak teleszemetelték a
szervert.
Egyszer aztán kíváncsi
lettem, hogy vajon melyik oroszországi városban is tárolják fizikailag a
bitjeinket? A tracert DOS paranccsal megnéztem az
üzenetem útvonalát. Nézem, nézem, meresztem a szemem, hogy merre is halad a
gépem és a szerver közötti üzenet… Hát NEM ám kelet felé indult el az üzenetem,
hanem nyugatra, s meg sem állt, míg el nem jutott egészen az USA-beli Szílícium völgybe! Tehát
az oroszok a Szílícium völgyben lévő szerveren
béreltek tárhelyet, s annak a tárhelynek egy részét
adták albérletbe többek között nekünk!
A lényeg az, hogy
a rendszergazda oroszok hamarosan felfüggesztették ezt a tárhely-szolgáltatásukat.
Ekkor beláttuk, hogy a nomád, vándorló életmódunknak ezzel vége! Az egész
világon lévő összes kapu gyakorlatilag bezáródott, nem tudunk már sehova sem
menni-menekülni.
Letelepedtünk
Eljött 2024.
január 1. Beregisztráltuk a makroinform.hu domain-nevet, s ez alatt létrehoztuk a gimis honlapunk
számára a
tfg1968d.makroinform.hu
az egyetemi
honlapjaink számára pedig
a magyar nyelvű liei.makroinform.hu
és
az orosz nyelvű liei68.makroinform.hu
linket.
Itt már mi vagyunk
a gazdák, így itt már mi határozhatjuk meg a szerverünk fizikai helyét is.
Mivel az európai információs sztráda központja Frankfurt, ezért az új
szerverünk is természetesen fizikailag Frankfurtban van. Mindez azért, mert a
szintén az ezen a szerveren működő orosz nyelvű testvér-lapunkat a szerte a
világban szétszóródott évfolyamtársaim (USA, Izrael, Lengyelország, Ukrajna
stb.) ott gyorsabban elérik – hiszen nem kell Frankfurtból folyamatosan tovább jönniük
pluszban a lényegesen lassúbb budapesti zsákutcába.
A gimis honlapunk megtrészelése (bocs a nyelvi erőszakért!)
Technikai kitérő: a „trészelési” tracert lista értelmezése
·
„Leningrad”
– a gépem neve – természetesen „egészen véletlenül”. Én így fejezem ki
ugyanazt, amit kedves iskolatársam, Pannika a következőképpen öntött szavakba:
„Imádott, felejthetetlen 5 év volt!”
·
a
gépemtől a szerverünk 12 útválasztónyi (routernyi, маршрутизаторnyi)
távolságra van az ugrások, azaz az útválasztók darabszámában mérve. Minden
útválasztó egy rendkívül gyors célszámítógép: meghatározza az üzenetnek a
célhoz vezető OPTIMÁLIS útvonalát. Az ember által paraméterrel meghatározható optimalizálási
célfüggvények lehetnek: idő-minimalizálás, ugrásszám-minimalizálás,
költség-minimalizálás, fizetős szerződés által előírt útvonal, a nagypolitika –
például embargó– által előírt útvonal stb.
·
az
1-es, a gépem IP-címe, ún. belső IP-cím;
·
a
2-es a házunk helyi hálózatában lévő gépeket (két számítógép, mobil, iPad, televízió) összekapcsoló routernek a külvilág felé
vezető belső IP-címe;
·
a
3-as a Matáv routerének a külvilágba vezető IP-címe, szintén ún. belső IP-cím,
csak már nem a házunk, hanem a Matáv belső hálózatán;
·
a
8-as domain legfelső szintű (azaz legjobboldalibb) tartomány-neve
a pont után a „DE”, ez azt jelenti, hogy az üzenetünk már Németországban jár;
·
a
12-es a megacp.com szerveren hazaértünk. Itt
találhatók fizikailag a felsorolt honlapjaink, azaz mi a megacp
ügyfelei vagyunk, velük kötöttük meg és írtuk alá a szerződésünket, velük
állunk üzleti kapcsolatban;
·
a tracert utasítás nem egy, hanem több üzenetet küld egymás
után. Ezek minimális, átlagos és maximális időértékét mutatja millisecundumban mérve a táblázat három oszlopa. Az
időérték azt mutatja meg, hogy a következő routerre hány millisecundum
alatt jutott el az üzenet. Ez persze egy nagyon egyszerűsített leírás – a
részletek az interneten olvashatók;
·
A liei és a liei68 lista ugyanígy néz ki, csak a tracert parancs cél-megadásában különbözik. Ki lehet
próbálni!
Szóval
Frankfurtban letelepedtünk. Ez a végleges helyünk. Egészen addig, amíg
szellemileg, illetve biológiailag létezem 😊 Előttünk ugyanis az osztályunkból már
nyolcan elmentek. Nem tudhatom, hogy ebben a libasorunkban hányadik is leszek.
Nem is olyan
egyszerű a libasor vége felé élni
Édesapám 1927 és 1931 között a rozsnyói szlovák
tannyelvű gimnáziumnak a bejáró tanulója volt. Biológiából például a virág
részeit, így a bibét és a porzót csak szlovákul tudta, mert az ottani szlovák Butelláné keményen beléjük verte. Egyetlen külföldre
szakadtként mindig lelkesen járt Rozsnyóra az érettségi osztálytalálkozókra.
Ahogy fogyott a létszám, egy huszárvágással az osztálytalálkozókat
átalakították évfolyam-találkozókká – minha mi bevonnánk az érettségi találkozóinkba
b-seket és a c-seket is.
A 90-es évek végén édesapám szokás szerint elment a
Trabantján Rozsnyóra, a soros érettségi évfolyam-találkozóra. Belépett a saját
tantermükbe, s csodálkozva látta, hogy ő érkezett meg elsőként. Leült és várt.
Fél órát. Egy órát. Két órát és rajta kívül senki, de senki más nem jött el.
„Csoportkép” édesapám évfolyamának a
legeslegutolsó érettségi találkozójáról a rozsnyói szlovák gimnázium udvarán. A
találkozóra ő jött el egyedül
Alapvetően ő mindig pozitív gondolkodású volt. Ekkor
– életében először – egy igen mély depresszióba zuhant. Annyira, hogy azt
hittük: nem is éli túl. Nekem ezt jelezték, s én ekkor minden nap telefonáltam
neki. Mindig a fiatalságára tereltem a szót, s arról kérdezgettem, hogy lelket
öltsek bele. Az igazi gyógyszert viszont számára az jelentette, amikor végre
választ kapott több évfolyamtársától, akik jelezték, hogy élnek, csak
mozgásszervi, egészségi problémák miatt nincsenek találkozó-képes állapotban,
azaz igazolt volt a találkozóról való hiányzásuk.
Végül édesapám a 90. születésnapját még
megünnepeltük, s utána ő feladta. Pár nap múlva rá távozott. A gimnáziumi
osztálytársai így búcsúztak tőle:
