Andrássy Zoltán:

rólam, magunkról

( 2012.10.02.)

 

   Érettségi után Barcikán a MÜM-egyetemen folytattam tanulmányaimat, majd utána 1970-ben elkezdődtek a munkásévek. Dolgoztam egy rövid ideig Sajóbábonyban az Észak-Magyarországi Vegyiművekben, ahol növényvédőszer és gyógyszer alapanyagokat, illetve robbanóanyagot, TNT-t gyártottunk. A jobb munka- és szórakozási körülmények reményében átjöttem dolgozni Barcikára az akkori Borsodi Vegyi Kombinátba, a mai BorsodChem Rt-be.Itt először a nitrogén műtrágya, később – amikor beindult a PVC-III – a PVC-por gyártóvonalon dolgoztam, ahol világszínvonalú folyamatirányító számítógépes technológia segítette a munkánkat. Közben 2 évig katona, légvédelmi tüzér voltam egy lokátoros századnál Mezőcsáton.Leszerelésem után általános vegyésztechnikusi oklevelet szereztem, majd matek, fizika előkészítő után jelentkeztem a miskolci egyetem gépészmérnöki karára, ahol a szóbeli felvételire már nem mentem el, mert gyengén sikerült a fizika írásbelim.

 

   Majd következett a családi élet. 26 éves koromban megnősültem. Feleségemtől, illetve az ő szüleitől nagyon sok szeretetet, segítséget kaptam. Apósom nagyon sokrétű művészember volt. Fiatalabb korában színjátszó volt, festegetett, megírt 110 nem akármilyen verset, majd utolsó 30 évében fafaragással foglalkozott. Csodálatos érzékkel faragott bon-bonosokat, emberalakokat és még nagyon sok mindent, kisebbeket – nagyobbakat. És nagyon termékeny volt, még a halála előtti hetekben 84 évesen is, egyszerre két szobron is dolgozott. Anyósom pedig nagyon finom ételeket tudott sütni-főzni, valamint sokat segített a gyerekekkel kapcsolatban.

 

   1977-ben – miután sikeres vizsgát tettem a technológia, a számítógépes, illetve az angol műszaki és társalgási nyelv tanfolyam után – az üzemtől 3 és fél hetes betanuláson vettem részt Japánban, ami egy életre szóló csodálatos élmény volt.

 

   Majd megszületett két lányunk: Juditka és Dórika, akik igazi értelmet adtak életünknek, és nagyon sok örömöt, boldogságot szereztek nekünk.

 

   Juditka kitűnőre érettségizett Miskolcon az Avasi gimnáziumban, majd Nyíregyházán a főiskolán rajz-vizuális kommunikáció tanári diplomát szerzett. 2000-től 7 éven keresztül itt, a tokaji gimnáziumban tanított rajzot, illetve egyéb kapcsolódó tantárgyakat, illetve osztályfőnök is volt. Majd amikor a barátja, Peti végzett Nyíregyházán történelem szakon – mivel a városban drágaság és magas lakásárak  voltak -  gondoltak egyet, s kimentek 2 évre dolgozni Angliába, hogy egy cseppet összeszedjék magukat, és hogy Peti gyakorolja az angol nyelvet a nyelvvizsgához. Judit utána elvégezte a manikür, pedikür, műkörömépítő tanfolyamot, s azóta ilyen munkákat is végez. Illetve dolgozott Miskolcon a Vodafonnál, most pedig egy másik telefonos ügyfélszolgálatnál dolgozik. Jelenleg 34 éves. A párja a tiszaújvárosi Jabilnál tréner, s szeret motorozni.

 

   Dórika közgazdasági szakközepet végzett, majd a budapesti Corvinus egyetem államigazgatási karán rendszerszervező szakon végzett. Először a budaörsi okmányirodán dolgozott, most pedig már pár éve a III. kerületi önkormányzatnál adóvégrehajtó. A férje először határőr volt, most pedig Pesten rendőr, mivel a határellenőrzés megszünt nyugat fele. Ők 29 évesek.

 

  Még nem vagyunk nagyszülők, mivel nincsenek unokáink. Szüleink sajnos már meghaltak.

 

   Drága kicsi párom, Zsuzsa először csecsemő és gyermek ápolónőként dolgozott a barcikai kórházban, majd elvégezte a csecsemő és gyermek  gondozónői iskolát és 1976-tól bölcsődében dolgozik, mint gondozónő. 50 évesen felsőfokú csecsemő és kisgyermek nevelő végzettséget szerzett. Tavaly több évtizedes kiváló munkájáért polgármesteri elismerő oklevél kitüntetésben részesült.

 

   Munka és család mellett Tarcalon pár éven keresztül szőlővel, borral is foglalkoztunk, mivel szüleim már megöregedtek és nem bírták csinálni egyedül. Barcikán is volt egy birtokunkegy nagyon szép helyen, ahol két oldalt erdő volt,a végében pedig patak folydogált.

 

   Nekem 5 évvel ezelőtt sikerült korengedményes nyugdíjba vonulnom. A feleségemnek még kb. 1 év van hátra a nyugdíjazásáig, amit már nagyon vár.

 

   Anyagilag és fizikailag segítettünk  gyermekeink családi fészkének kialakításában, a lakások felújításában, korszerűsítésében. Beteges, öreg szüleink  gondozásából is kivettük rendesen a részünket, főleg a feleségem.

 

   Az utóbbi években elég sokat írogatok. Nem verseket, hanem főleg naplókat, hivatalos leveleket, stb.És elég sokat olvasok. Mostmár jobban van időm. Főleg olyanokat, amik a történelemmel kapcsolatosak. Pl. Így élt sorozat (Lenintől Magellánig, Móricztól József Attiláig), az Andrássyak és Krasznahorka, Sissi,1956, Sztálin élete, A magyarok eredete, A Habsburgok, Az oszmán birodalom története, A zsidóság története, stb.

 

   Nagyon érdekesnek találom azt, hogy a gimnáziumban a matekot és a fizikát szerettem, és ennek ellenére ezekkel már szinte semmit sem foglalkozom, és nem is sakkozom, viszont az utóbbi néhány évben főleg a magyart (írást, olvasást) kultiválom, és a történelem érdekel.

 

   E mellett foglalkozom az Andrássy családfánk kutatásával, régi családi fényképek írott anyagok, naplók őrzésével, rendszerezésével Régi és külföldi pénzeket gyűjtök. Rengeteg cuccunk is összegyűlt már, és sikerült ezeket is leltárba vennem. Hátha így könnyebben meg fogjuk találni azt, amit keresünk. Lomtalanítani kellene, de azt már nagyon, de sajnálunk még egy görbe szöget is kidobni. 2009-ben a Panel-program keretében korszerűsítve, hőszigetelve lett a házunk, és ki lettek cserélve az ablakok és a lift is. Átdolgoztam, kijavítottam apósom versgyűjteményét. Ő is írt kb.110 tartalmas, érdekes verset. Egy volt munkatársam kb. 100 oldalas önéletrajzi írásának kijavítását is csinálgatom önszorgalomból. S mindezek mellett viaskodom a biztosítóval, a károkozókkal, mivel a tarcali borospincénk vízzel való feltelés következtében totálkáros lett, s fizetni nem nagyon akar senki sem.Október végén valószínűleg kezdődik a per. Ezeken kívül lakásunk felújításával, illetve a tarcali volt szülői családi ház karban- és rendbentartásával is foglalkozunk. Elég sokat járunk múzeumokba, gyógyfürdőkbe, illetve minden évben megnézünk Budapesten pár nevezetességet, látnivalót.